Nyitóoldal

Bemutatkozunk

Filozófia

Szolgáltatások

Oktatóanyag

Franchise

Kapcsolat

újpest

gyömrő

kalocsa

nagykanizsa

székesfehérvár

velence

esztergom

hódmezovásárhely

hírek galéria partnereink
Szakembereknek

Gyerekek - hol vagytok ?!



Gyerekek - hol vagytok ?!

A legkisebbekkel való törődés: hosszú távú befektetés 

"Gyermek voltam még, mégis ember, S bár öt éves, tele lendülettel. De mégsem láttak meg a Nagyok Nem ismerték el azt, aki vagyok. Fejem felett dönteni akartak. Nem hagytam, ember így maradtam Nem tárgy, akit félre lehet lökni. Kérdezzetek, tudunk mi is válaszolni!

A gyermek is ember, neki is van szava. Igaz s tiszta minden mondata. Egyek vagyunk, kicsik és nagyok, Így leszünk mi Hatalmasok!" (Banka Beáta)


Valahogy nem találom a gyerekeket. Sajnos, már jó ideje. Vagy ha mégis, máshol és máshogy, mint kellene. Pedig közöttünk vannak, és nem is kevesen. Csaknem kétmillióan. Mégsem láthatóan.


A gyerekek nem tudnak szólni, nem tudják hangjukat hallatni, szavukat felemelni, panaszt tenni, lobbizni. A gyerekek hallgatnak hát, kényszerűen és szomorúan. És attól, hogy nem halljuk őket, lassan és észrevétlenül eltűnnek látókörünkből.


Jó lenne pedig még most körülnézni, amíg nem késő: hol vannak hát a gyerekek?


A gyerekeket leginkább jelszavaknak, céloknak, eszközöknek tekintették, de semmiképpen sem partnereknek vagy egyenrangú tárgyalófeleknek. Gyerekek - adatok, számok, papírhegyek, bürokrácia tengerében. A gyerekek életébe való beavatkozásra a felnőttek teljes jogot formálnak. Egyoldalúan, a másik fél véleményének megkérdezése nélkül döntenek, saját céljaik szerint és képükre igyekeznek formálni őket - legyenek jól alkalmazkodók, jól teljesítők, majdani "hasznos" állampolgárai az országnak. A legmodernebb neveléstudományi munkák viszont igazolják: a gyermek direkt befolyással nem irányítható, mert "önálló rendszerként" maga dönt saját fejlődéséről, a külső hatásokat nem passzívan befogadó, hanem aktívan formáló lény.


Mivel nyilvánvaló, hogy a gyerekeknek szavazati joguk nincs, érdemben és közvetlenül senki sem igyekszik őket megnyerni programjával. Hiányoznak a gyerekek mint megszólítandó célcsoport, különösen a kisebbek, hiszen ők - gondolják - még beszélni sem tudnak. Kár, hogy nem néznek kicsit tovább: szüleik viszont annál inkább.


Számomra érthetetlen ez a hozzáállás, az, hogy mindezidáig nem vetődött fel, hogy kiemelt fontosságúnak kellene tekinteni az élet első, meghatározó éveit. Felfoghatatlan a hallgatás, az

 

évtizedekben mérhető lemaradás, a terület elhanyagoltsága. Ez tarthatatlan, hiszen milliókban mérhető létszámról van szó, egyéni és társadalmi jövőt meghatározó évekről, és egyúttal a társadalom egyik legkiszolgáltatottabb rétegéről is (a nyugdíjasok és sérüléssel élők mellett). Nem értem, miért nincsenek a figyelem fókuszában nálunk a gyerekek.


Azért sem értem, mert nálunk fejlettebb országok közösségéhez igyekszünk csatlakozni, ahol kiemelt figyelmet - és tiszteletet! - élveznek a gyerekek. Európában is, az Egyesült Államokban is kormányszinten foglalkoztak a koragyerekkorral mint kritikus fejlődési időszakkal és társadalmi hatásaival. Dollármilliókban mérhető a beruhá-zás a korai családi nevelést és az esé-lyek egyenlőségét biztosító preventív szemléletű, minőségi programokba.


Minden ember más és más, az élet egyedi csodája. Különbözünk egymás-tól nem, szem-, haj-, bőrszín, magas-ság és szélesség, képességek és te-hetség, tehetősség és lehetőségek, hit és meggyőződés, társadalmi, mun-kahelyi pozíció, foglalkozás és hobbi, érzelmek és indulatok tekintetében.


Mi az, ami mégis egyforma bennünk?


Mindannyian gyerekként éltük életünk jelentős részét, melynek emlékei ma is meghatározóak. Így vagy úgy, gyerekkorunk mindannyiunkban igen mély, életre szóló nyomokat hagyott: vagy megadta az alapjait annak, hogy megtaláljuk életcéljainkat, boldogulá-sunkat, vagy mind a mai napig küz-dünk feldolgozatlan, nyomasztó élmé-nyekkel, nem gyógyuló sebekkel.


Nem tagadhatjuk tehát: első életéveinknek kritikus jelentősége van. Korai élményeink hosszú távon, és kitörölhetetlenül hatnak.

A másik, ami egyenrangúvá és egyformává tehet bennünket, az a szülői szerepünk.


Szülőként pontosan tudjuk: ha az első években megadjuk mindazt, ami a gyermek érzelmi, fizikai és intellektuális szükséglete, akkor komoly esélyeket teremtettünk számára az egészséges, harmonikus élethez. Szülőként tehát nem szoktuk elhanyagolni a döntő első életéveket. Felelős, érett szülőként.


Sajnos, sokan vannak, akik nem tartják fontosnak, hogy segítsék gyermekeik fejlődését. Ennek "eredménye" nem azonnal, hanem csak évekkel később fog megmutatkozni. Agresszív, anti-szociális magatartásban, kriminalitás-ban, erőszakban, függőségekben, dro-gozásban, depresszióban, pszichés zavarokban.


Ezekben az esetekben már nemcsak szülőként figyelnek oda a felnőttek. Másként lépnek fel a hivatalok, a közvélemény, a döntéshozók: (általában büntető, reszocializációra törekvő) intézkedésekkel, cselekvési programokkal, rendeletekkel. Nagy erők és hangzatos jelszavak, biztatónak tűnő kezdeményezések jelennek meg. Nemcsak szellemi, jelentős anyagi erők is: iszonyú pénzeket áldoz a társadalom a ka-maszkori esélykiegyenlítő, felzárkóz-tató oktatásra, a devianciák felszámo-lására, a talajt vesztett gyerekek, fiata-lok megsegítésére, drogprogramokra. Miért kell megvárni azt, amikor már megvan a baj? Nem lenne ésszerűbb megelőzni a leszakadást, a hátrányok halmozódását, nem lenne egyszerűbb és kézenfekvőbb az alapozó első életévekbe invesztálni? Könnyű belátni, hogy a prevenció, az ideje-korán történt beavatkozás kevesebb energia-befektetéssel és költséggel jár, mint a kezelés.

 

Miért csak a tűzoltással foglalkozunk?


Sajnos, mindezidáig nem merült fel, hogy átfogó prevenciós stratégiai programra van szükség. Enélkül pedig továbbra is csupán részeredményeket érhetünk el.


Érdemes megismerkedni a legújabb tudományos kutatási eredmé-nyekkel, melyek alátámasztják a koragyermekkor később pótolhatatlan hatásait: az agyi fejlődési lehetőség, a plaszticitás, az agyi kapcsolatok formálhatósága, az agyi aktivitás koherenciájának változása. Ez nagy lehetőségeket ad a szakember kezébe. A szenzitív - vagy éppenséggel érzéketlen, elhanyagoló - korai gondozó környezettől függ, hogy ezeket a biológiai lehetőségeket mennyire használják ki az adott gyermek fejlődésében. Az agyi, idegrendszeri fejlődés nagymérték-ben függ a "használattól". Ha az agyat semmivel nem stimulálják, az végzetes lehet. A korai életkorban a kutatást-kísérletezést, a változatos és sokrétű tevékenységet biztosító játék az, ami a gyermek számára a legösztönzőbb fejlődési tényező. Akárcsak a test számára a táplálék és a vitamin, ugyanolyan fontos az agy számára a tapasztalat. A játék életszükséglet, "frissen tartja" az agyat. Az ideális környezet a korán jelentkező fejlődési problémák esetén kihasználja azt a lehetőséget, hogy ilyenkor az agy kompenzáló kapcsolatokat képes kiépíteni. Mindez az első hat-hét évben lehetséges, azután már korlátozott, bizonyos területeken nem lehetséges a változtatás.


A gyermekben lévő potenciál maximális kibontakoztatásához szükséges környezeti tényezők megteremtése: társadalmi felelősség, a felnőttek kötelessége. A korai tapasztalatokat a kisgyerekek játék közben szerzik. A játékhoz való jog a gyermek egyik legfontosabb joga, hiszen a legteljesebb társadalmi esélyegyenlőség megteremtésének korai és hatékony eszköze. Egyaránt segít a kiemelkedő képességű gyermeknek tehetsége kibontakoz-tatásában, az átlagosan fejlődő gyermeknek harmonikus fejlődésében, és a sérült kisgyermeknek társadalmi beilleszkedésében. A játék terében a családi kapcsolatok harmonikusabbá, az esetleges fejlődési tévutak kiküszöbölhetővé, a képességzavarok jól fejleszthetőkké válnak.


A játék tehát nem (csak) haszontalan szórakozás. Mi is valójában?


Először is: a játék humánum és erkölcs.

Ebben a közegben alakul ki a mások iránti megértés, együttérzés és segítő szándék, amely egyben az emberi morál kezdete is. A gyermek korán megtanulja - mert felnőtt embertársai megtanítják rá -, hogy a másik ember is érző, gondolkodó, vágyakkal, szándékokkal, véleménnyel rendelkező lény. Aki ezt megérti, az egész életé-ben képes lesz mások szempontjait is figyelembe venni. A játék összetartja a családot. A közös, örömteli élmények segítik azt, hogy a családtagok érezzék: együvé tartoznak, életre szólóan szeretik egymást.


A szülők segítenek abban is, hogy a gyermek megtalálja önmagát, az utat, amelyet követni fog élete során, hogy eligazodjon értékek között.


Másodszor is: a játék gondolkodás és kreativitás.

A szimbólumképzés, a valóság belső reprezentációja a "mintha-játék" segít-ségével fejlődik. A gyerekek, akárcsak a tudósok, élvezik az új dolgok felfe-dezését, a megértést, valaminek a kita-lálását, a kísérletezést, és magát a tanulást is, nyitottak a szokatlan meg-oldások felé. A játékos, divergens gondolkodás útján új, eredeti ötletek és felfedezések születnek meg.

 

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk idővel önálló, bátor, a problémákat megoldani tudó és örömre képes ember legyen, akkor engedjük őt az ún. "kereső módban" létezni, azaz biztassuk, hogy szabadon és önállóan fedezze fel a világot. Ne akarjunk neki kész megoldásokat kínálni, hagyjuk, hogy ő maga birkózzon meg a problémákkal. Adjuk meg ehhez a támogató hátteret.


Harmadszor is: a játék önkontroll, megküzdési stratégia.

A képzeletgazdag játék azért is olyan fontos a gyerek életében, mert segít a külső és belső világot integrálni. A gyerek a játék során  megtanulja, hogy egy világ ura lehet, de kezdetben csak egy kaotikus világé. Ha boldogulni akar, akkor fel kell adnia "gyermekded" vágyát a mindenhatóságra, és kompromisszumot kell kötnie vágyai és a valóság kemény törvényei között. Erre tanítja meg a játék. A játék szociálisan motivált tevékenység, "inspirációt" igényel - ezt nyújtja az első időkben a gondoskodó anya és apa. Ha ez nincs meg, a játékosság helyére az üresség, a depresszió vagy az agresszió lép. Aki nem ösztönző, embert próbálóan nehéz helyzetben is tud játszani, az különleges tartalékokkal rendelkezik, ami feltehetőleg a kora gyermekkorban megélt szülői szeretetből táplálkozik.


Akinek belső energiáit nem a rossz hatásokkal, a szeretetlen, bántó vagy elhanyagoló környezettel való állandó küzdés és szorongás emészti fel, csak az lesz képes figyelmét önmaga helyett mások felé fordítani. Az megtanulja a stresszt élvezetes kihívássá alakítani, mellyel megküzdeni önmagában is izgalmas.


Negyedszer is: a játék szeretet és társkapcsolat.

A korai biztonságos, szeretetteli kötődés minden későbbi társas kapcsolatot meghatároz, és alapvetően befolyásolja mind a gyermek érzelmi-szociális, mind kognitív fejlődését is. A gyermek érdeklődését ? motivációit ? családi környezete alakítja. Sajnos, igen nagy probléma, hogy sok felnőtt nem tudja, mennyire fontos lenne őszinte, intenzív részvétele gyermeke fejlődésében.

Talán soha senki nem mondta el neki, mennyire fontos az, hogy szeretettel, figyelemmel, megértéssel közeledjen a gyermekhez. Soha senkitől nem hallotta, hogy a gyerek játéka egyúttal fejlődési lehetősége is. Általános nézet, hogy a nevelési kérdésekhez mindenki ért, azt nem kell tanulni. Pedig a szülői mesterségnél nincs szebb és nehezebb feladat. Igenis tanulni kell, birtokában kell lenni sok ismeretnek, képességnek és megér-tésnek. Ezeket természetesen nem lehet iskolás módon tanítani. A szülő képzése, motiválása nem könnyű, de megkerülhetetlen feladat, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy megfelelő hozzáállás, (nem megbélyegző) környezet és módszerek (játék, konzultáció) alkalmazása esetén reményteljes és sikerekkel kecsegtet. Érdemes lenne ismereteket közvetíteni akkor, amikor a fiatal még nem is gondol családalapításra, hiszen a sok téves elvárás, elképzelés helyett így jobban tudnák, mire számíthatnak majd, és felkészültebben vághatnának neki a családi életnek.


A gyerekek fejlődése érdekében elsőként a szülőkre kell figyelni. Kiemelten a speciális szükségletű (sérült, eltérően fejlődő, szocio-kulturálisan hátrányos helyzetű, szegény, kisebbségi) gyermekek szüleit szolgáló programok támogatására is, hiszen ezeknek a gyerekeknek a száma egyre inkább növekszik. De ugyanúgy lehet hátrányos helyzetű és különleges bánásmódot igénylő az a gyermek, aki jó anyagi körülmények között nevelkedik, mert esetleg lelketlen, érzelmileg elhanyagoló környezetben él, vagy pszichoterrorhoz hasonlatos légkörben, és súlyos szorongásokkal küzd, hiszen valódi, meleg családi környezet nem veszi körül. A családok erősítése és felkészítése a napi élet feszültségeivel való megküzdésre, a nyílt, őszinte kommunikációra, a játékos, derűs, humoros hozzáállásra azt eredményezi, hogy a társadalom összetartó, kevésbé agresszív és stresszel teli lesz, és a kulturális különbségeket sokkal inkább képes lesz elfogadni.


Ötödször is : a játék prevenció, felzárkóztatás, fejlesztés. Esélyek egyenlősége.

A hátrányos helyzet újraterme-lődésének megállítása, a leszakadók számának csökkentése neveléssel és oktatással lehetséges, a gyerekek sikeres iskolai teljesítményein keresztül. Az oktatás viszont csak akkor lehet eredményes, ha a korai gyerekkorban az optimális tanulási környezet rendelkezésre állt, non-direktív módon, rugalmasan és játékosan. Az idejekorán megkezdődő, adekvát és egyénre szabott intervenció képes megelőzni az iskolai lemorzsolódást. A hátrányos környezeti hatások intergenerációs átörökítésének ciklusa megszakítható, ha a gyermek és közvetlen környezetének kapcsolatára tudatosan odafigyelünk. Ha szüleiknek segítünk abban, hogy jobban megértsék a gyerekük érzéseit és cselekedeteit, hogy változtatni tudjanak saját viselkedésükön, előítéleteiken, hiányos ismereteiken, és beleérző képességükön.


Egyre több a nehézségekkel küzdő családok száma. A "problémás", az átlagostól eltérően fejlődő gyerek "mássága" révén szinte mindenhonnan kirekesztődik. Pedig éppen neki van a legnagyobb szüksége elfogadásra, szeretetre. A társadalom azonban szinte csak azt jelzi vissza neki és családjának, hogy nem "megfelelő". A gyerek így nem tud bízni magában, nem tud - még képességeinek megfelelően sem - teljesíteni. A szülő nehéz helyzetében gyakran teljesen magára marad. Bűntudata van, tanácstalan, bizonytalan és elkeseredett.


A megoldás a lehető legkorábbi időszaktól alkalmazott integrációs (befogadó) szemlélet elterjesztése. Természetes kellene, hogy legyen, hogy a sérült gyermekek ép társaik között nevelkednek, gyógypedagógusi segítségnyújtással. Sokat segítene, ha szabadidős lehetőségeik tekintetében sem különböznének a többségtől.


Reményeket kelthet bennünk, hogy van már esélyegyenlőségi törvényünk, Országos Fogyatékosügyi Tanácsunk, melynek elfogadott programjában kiemelt helyen szerepel a korai társadalmi integráció megteremtése, a prevenció.


Hatodszor is: a játék drogprevenció. (Nem) mellékesen örömélmény, az unalom ellentéte.

Egyre nagyobb méreteket ölt hazánkban is a kábítószer és alkohol függőség a gyerekek, fiatalok körében. A veszélyeztető tényezők között szerepel a nem megfelelő családi háttér, szülői, nevelői negatív hatások, a szorongásra való hajlam, iskolai és más feldolgozatlan problémák, kortárs csoportok hatása. A szakemberek kiemelik a valódi, elsődlegesnek tekinthető korai prevenció jelen-tőségét: ha a szülő a lehető legkorábbi időszaktól kezdve olyan örömszerzési forrásokat próbál megtanítani gyermekének, amelyek reális élményt nyújtanak (például az alkotás öröme és a személyes sikeresség, hatékonyság átélése a közös, játékos cselekvésekben, felfedező aktivitásokban), akkor sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy kamaszkorban a drog teremtette álomvilágban fogják majd keresni a boldogságot.

 

Elkeserítő, hogy mindezidáig erről az elsődleges - és éppen ezért valóban hatékony - drogprevenciós stratégiáról az átlag polgárok egyetlen szót sem hallhattak. Kétségtelen tény, hogy nem lehet vele rövid idő alatt látványos sikereket elérni és az eredményeket azonnal lobogtatni. A befektetés több évre szól(na).


Aggasztó tény, hogy a kíméletlen számok által igazoltan nő a nehézségekkel küzdő kisgyermekes családok, a fejlődési tévutakra kerülő gyermekek száma, és egyre inkább fogy a nemzet, két oldalról is, a halálozások növekedése és a szülési kedv csökkenése miatt is.


Évtizedek óta elhanyagolják a koragyermekkor történéseire való odafigyelést, pedig hosszú távú, stabil változásokat csakis innen kiindulva lehetne végrehajtani.


Szomorú tény, hogy a 0-3 év közötti korosztály számára alig vannak minőségi gyerekintézmények, szolgálatok, ahová a családok fordulhatnának a problémáikkal akkor, amikor még nem késő.... A gond nálunk alapvetően ott van, hogy idáig a döntéshozók rövidlátók voltak, azt tartották, hogy ez a befektetés nem hoz azonnal kézzelfogható hasznot.(Csak mondjuk húsz év múlva.) Arra már nem gondoltak, hogy ezzel szemben a befektetett energiák, idő és pénz többszöröse térül meg, mindannyiunk javára. Jó lenne végre lemondani a közvetlen profit ígéretével kecsegtető eredmény hamis víziójáról.


Bízunk abban, hogy elérkezett végre annak az ideje, hogy a politikai erők is felismerjék: a társadalom minden tagját érintő koragyermekkori hatásokkal, a minőségi fejlődéssel, neveléssel, magas szinten kell foglalkozni. Nemzeti koragyermekkori fejlesztési stratégia, módszertan és intézményhálózat kidolgozására van szükség, "kívülállók", azaz minden érintett bevonásával: szakemberek, civil szerveződések, gazdasági erők. A megvalósítás pedig kizárólag tárcaközi együttműködéssel képzelhető el.


Olyan programcsomagra van szükség, mely törvényi szinten biztosítja a csecsemők és kisgyermekek optimális fejlődéshez való jogát, s megteremti ehhez a feltételeket is. Kiaknázza a játékban rejlő tanulási lehetőségeket, esélyeket biztosít a felzárkózásra és tehetsége, képességei maximális kibontakoztatására minden gyermeknek. Élete korai időszakában megmenti a fizikailag és pszichésen bántalmazott, elhanyagolt gyermeke-ket. Kiegyenlít, esélyt ad, figyelembe veszi az egyéni szükségleteket és életutakat. Ahhoz, hogy minőségi gyerekkort biztosítsunk gyermekeink számára, és társadalmi szintű változásokat is indukáljunk, alapfeltétel a tudatos anyagi és szellemi beruházás: a felvilágosítás, az ismeretterjesztés, a szemléletváltozást segítő kampányok, a képzés, a tágas, jól felszerelt gyermekintézmények, optimális gyereklétszámok, a minőségi családi - és gyerekprogramok, a családok erősítésének új típusú szolgálatai, az korai integráció és intervenció, a kedvezményes termékek és szolgáltatások körének bővítése, kellő létszámú, jól képzett szakemberek - elsősorban ezek anyagi alapjainak biztosításával.


Ne csak a felnőtteknek legyenek igényes művelődési és szórakozási lehetőségei. Tiszteljük meg végre gyermekeinket azzal, hogy kikérjük véleményüket, felhasználjuk ötleteiket, beleszólást engedünk saját sorsuk alakulásába.


Legyen végre nemzeti gyerekszínház is, épüljön interaktív gyerekmúzeum, gyerek-kulturális központ, tudomány háza, ne csak könyvtárak, hanem játéktárak is legyenek országszerte a gyerekeknek. Mindazon intézmények, amelyekhez hasonlókat külföldön már évtizedek óta

 

teljes természetességgel vesznek igénybe családok és gyerekek. A legelmaradottabb településen élő kisgyerek számára is váljon elérhetővé mindaz, ami számára idáig csak álom volt. A koragyermekkori anyagi befektetés eszméje nem naiv és idealista álom, hanem teljes mértékben gazdasági megfontolásokon nyugvó raci-onalitás.


Hiszen azokból a gyermekekből, akikre odafigyeltünk, nagy valószínűséggel produktív, kiegyensúlyozott ember lesz, aki energiáit képes társadalmi célok szolgálatába állítani. Ez a jövő. A jelen - gazdasági mutatókban is mérhető - hatásait pedig a szülők jelentik, akik, ha megkapják a szükséges támogatásokat gyermekük neveléséhez, ellátásához, nyugodtabban tudnak dolgozni munkahelyükön, így munkájuk minősége, eredményessége is pozitívan változik. Ez kihat az egész életminőségre is.


Ha végre arra a rétegre is megfelelő figyelmet fordítunk, akik az átlag, a normál jelzővel illethetők, és a későbbiekben várhatóan a széles középrétegeket fogják alkotni, akkor befektetésünk könnyen belátható, bár kis késéssel megtérülő haszonnal fog járni. A jövő társadalmának építése itt kezdődik. Adjunk módot gyermekünknek arra, hogy felfedezhesse a világot, hogy megfelelő önbecsüléssel társaira figyelve tudjon élni. Így a "jövő felnőtt embere" nagy valószínűséggel derűs, alkotó kedvű és pszichésen is, fizikailag is - erős lesz. A stabil, hosszú távú célok megvalósítására törekvő fejlett gazdaság titka pedig alapvetően abban rejlik, hogy polgárságát ilyen emberek alkotják. Ebben a szellemben talán mindenki számára könnyen elfogadható :

"A legjobb befektetés a gyermekkel való törődés!"


A gondolat gyakorlati bizonyítása most, a közeljövőben kezdődhet. Sokan bízunk benne, szülők és szakemberek, hogy az eljövendő kormány sok más teendője között végre nem fog megfeledkezni legfőbb nemzeti értékeiről: gyerek állampolgárairól.


Dr. Takács Bernadett 2002-04-10

KR | 2007-09-17 15:14


További cikkek

Játék és koragyermekkori személyiségfejlődés
Játék és játéktár a preventív gyermekvédelemben
A szülői mesterség - tanulható?! Tanítható!
Játék és játékszerek fejlődési, nevelési hatásai
Bolgár Zsuzsanna: A prevenció lehetőségei a játéktárban
Barnáné Likovszky Márta: SOS! Segítség szülőknek
Keresés: 

Kedves Mikkamakka Barátok!
Kérjük támogassák Alapítványunkat pénzbeli vagy természetbeli adományaikkal!
Köszönjük!

 

Számlaszámunk:

10700244 – 44302308 – 51100005
 

 

Adószámunk:
18079643-1-41


Játék és játéktár a preventív gyermekvédelemben
Gyerekek - hol vagytok ?!
A szülői mesterség - tanulható?! Tanítható!
Játék és koragyermekkori személyiségfejlődés
Játék és játékszerek fejlődési, nevelési hatásai
Bolgár Zsuzsanna: A prevenció lehetőségei a játéktárban
Barnáné Likovszky Márta: SOS! Segítség szülőknek